Héjja János

A cselló lelke

Héjja János mestercselló-készítő részben zenész, részben iparművész, így a két művészeti ág metszésében „hangszobrászként” mutatkozott be a Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjasainak találkozóin.

Már gyerekkorában hangszerek vették körül, így természetes volt számára a zenetanulás. Vonós hangszereken tanult szülővárosának zeneiskolájában, de fő hangszere mindig is a cselló volt.

Ennek a hangszernek a hangját nevezi János a „zenei anyanyelvének”, így amikor a zenészi pálya helyett a hangszerészetet válaszotta, magától értetődő volt, hogy elsősorban csellókra specializálódik.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hangszerészképző iskolájában lett vonós hangszerész. 1994-ben állt először idős mestere, Daróczi Péter gyalupadja mellé, majd a következő években Rácz Barnabás műhelyében készítette a nagybőgőket. 1999-ben alapította meg saját műhelyét, ahol a csellók javítása mellett új mestercsellók készítése lett a fő alkotói területe.A hangszerkészítők sok száz éves tradícióit követve gyakran megfordult külföldi mesterek műhelyében szakmai tapasztalatainak gyarapítása végett.

Mestercsellói a 2000-es évektől bekerültek Magyarország legismertebb zenekaraiba, majd európai és tengerentúli csellisták is „összekötötték életüket” egy-egy Héjja-csellóval. Héjja János műhelyében régi hangszerek kópiái készülnek, amelyeknek az alapjukként szolgáló antik csellók megfordultak műhelyében, és azok hangulata, kisugárzása, hangkvalitása megragadta a mestercsellókészítő figyelmét.

Ösztöndíjas ösztöndíjprogramra beadottpályázatának témája is egy csellókópia elkészítése volt: az 1800-as évek közepén alkotó, magyar Stradivarinak is nevezett Nemessányi Sámuel csellóinak felkutatása után egy Nemessányi-kópia elkészítése és bemutatása a művészvilág előtt.

Az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram lehetőséget adott ennek a ritka, értékes csellónak a felkutatására és a megfelelő modell és faanyag kiválasztására után annak valósághű rekonstrukciójára. Az elkészült Nemessányi-kópia a csellisták körében nagy sikert aratott, bizonyítva, hogy nemcsak a „régi hangszer a jó hangszer”, hanem gondosan válogatott faanyagok felhasználásával, megfelelő csellómodell-választással, évtizedes készítői tapasztalattal is el lehet érni, sőt akár felül is lehet múlni a régi mesterhangszerek hangminőségét.

A magyarországi és európai kiállításokon, koncerteken bemutatkozó újonnan született Héjja-cselló reprezentálja a mai magyar hangszerkészítés magas színvonalát, mely a szakma 150 évvel ezelőtti aranykorát idézi.