Félegyházi Zsuzsanna

A hely hagyománya – A lassú idő dicsérete

Félegyházi Zsuzsanna a Magyar Iparművészeti Egyetemen diplomázott építész iparművészként. A történelem, a kultúrtörténet és a művészettörténet iránti érdeklődése, e területekszeretete gyermekkora óta tart, és az évek során csak erősödött. Ez irányú olvasmányai, kutatásai nyomán újabb és újabb érdeklődési területek tárultak fel előtte, melyek folyamatosan hatással voltak alkotói munkásságára. Figyelme egyre inkább a középkor varrási, illetve a különféle textilneműk díszítő technikái felé fordult, főképpen a különböző hímzésekkel, azoknak készítési metodikájával és stílusával, illetve jelentésével és hátterével foglalkozik. Gyermekeivel – Félegyházi Botonddal és Félegyházi Borbálával együtt kísérleti régészeti projektekben vesz részt, az általa készített autentikus történelmi viseletek számos alkalommal szerepeltek hazai és határon túli hagyományőrző rendezvényeken. Ezekben az esetekben nem csupán az elkészült ruhák és kiegészítők esztétikuma a fontos, hanem a teljesen kézzel készült, illetve korabeli szabású viseletek gyakorlati összevetése a gépi varrással, „mai módon” készültekkel.

Fontos szerepet játszik életében tudásának, kutatásainak továbbadása is. Visegrádon rendszeresen tart gyermekek számára történelmi témájú foglalkozásokat és táborokat, amelyek rendszerint nagy sikert aratnak.

Az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram lehetőséget adott arra, hogy minderre a tudásra új irányból tekintsen. Az így megálmodott és megalkotott könyv címében (A Hely hagyománya – a lassú idő dicsérete) megjelenő hely nem más, mint szűkebb hazája, Visegrád Isten által teremtett és ember által alkotott környezete. Erdők és hegyek, a nagy folyó és a mindezek köré rakódott kultúra: egy település születése, virágzása és hanyatlása.

Sokgyermekes édesanyaként a hagyományos női tevékenységek és az ezek mögött felsejlő asszonyi sorsok foglalkoztatják. Számára csöndes idő minden olyan munkafolyamat, amely kívülről nézve monotonnak tűnik. Valójában ez a belső történések ideje, a meditáció egyik formája.

Ösztöndíjas munkájában e két irányvonal találkozik. A visegrádi aranykor meghatározó asszonyai, a királynék élete villan fel térhatású akvarelleken s a hozzájuk kapcsolódó középkori szövegemlékekben: sok száz éves öltésekből kialakuló, arany, fehér és vörös szálak szövedéke domborodik a lapokon.