Csuzi Márton

 Lennék-e te, ha lehetnék?

„A kultúra tulajdonképpen a lélek vakcinája, a művészet a kollektív tudat antidepresszánsa. Az alkotók olyanok, mint a szavannán a csorda őrei. Ha közeledik egy ragadozó érzelem, gondolat, jeleznek a többieknek. Ha pedig későn veszik észre a veszélyt, akkor megfestik az élményt, traumát, mint a bankautomata a lopott pénzt. A művész a társadalom pszichiátere. Tulajdonképpen ezért választottam a művészpályát, és maradok rajta a számtalan kihívás ellenére.” (Csuzi Márton)

Csuzi Márton a Budapest Kortárstánc Főiskolán diplomázott 2010-ben, majd elvégzett egy  posztgraduális képzést Párizsban az Art Du Déplacement Academyn. Ezt követően elsősorban a Duda Éva Társulat adott teret művészi ambícióinak közel tíz éven keresztül, de szabadúszóként feltűnt többek között Kovács Gerzson Péter (Tranzdanz) előadásaiban, dolgozott Feledi Jánossal, Kulcsár Noémivel, a Közép-Európa Táncszínházzal, Berlinben Constanza Macrasszal (Dorkypark Company), Brüsszelben Hugo Dehaesszel.

A színpadon kívül a tánctermekben oktatóként is vállalt feladatot. Tanított a Budapest Kortárstánc Főiskolán, a Magyar Táncművészeti Egyetemen, a Pécsi Művészeti Szakgimnáziumban, a Győri Művészeti Szakközépiskolában, a Nemes-Nagy Ágnes Művészeti Középiskolában, a Dózsa György Szakközépiskola művészképzőjében.

Koreográfusként is termékeny évek állnak mögötte. Első önálló előadásával, a Simeonnal, elnyerte egy amerikai szervezet, a WISE Alapítvány koreográfusi díját, dolgozott Szőcs Artúr rendező mellett a Lear király táncszínházi adaptációján, koreografált sikerdarabot a Loupe Színházi Társulással (A kezdet/vége). Koreográfusként közreműködött Verdi Requiemje szcenírozott változatának színpadra állításában Tulassay Ádám rendező oldalán.

2023-ban, harmadmagával megalapította saját társulatát, a OneTwoMany kollektívát, akik multidiszciplináris előadásaikkal járják Európát. Fesztiválszervezőként is próbára tette magát (Flying Bodies Fesztiválok, MUCH Újcirkusz Fesztivál, Ozora Fesztivál). Fülöp Viktor- és MMA művészeti ösztöndíjasként kutatással is foglalkozott, miközben a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójaként továbbképezte magát.

Jelenleg egy önálló esten dolgozik, mely önismereti utazásra hívja a nézőket. A következő feladat egy kortárs színház- és táncvarieté megalkotása lesz, mely alternatívát kíván nyújtani a kereskedelmi értelemben szórakoztató előadásokra, azok mellett.

Jövőbeli terveiről így ír: „Azt hiszem, a következőkben arra fogok koncentrálni, hogy megértsem, hogy érvényesülhet jobban a kortárs előadó-művészet ebben az óriási kulturális zajban. Meg szeretném ismerni azokat, akik meg akarnak újulni, és azokat is, akik nem annyira szeretik a kísérletezést. Személyes történetekkel szeretnék foglalkozni, de nem elvesztve a műfaj szórakoztató erejét. Mindemellett természetesen én is öregszem, és egyre nagyobb kíváncsisággal várom, hogy merre változik a táncom, a testem, lelkem. Keresem az új irányokat, új formákat, a mozgás helyét a mindennapok érzelmi viharaiban.”