Baráth Áron

Mindennapi gesztus

Baráth Áron képzőművész 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, és azóta is aktív szereplője a szakmának. Számos hazai és külföldi, csoportos és egyéni kiállítás van már mögötte, neve egyre ismertebb és elismertebb nemcsak szakmai körökben, de a kortárs művészetet kedvelők számára is. Mostanában többek közt Dallasban, New Yorkban és Berlinben voltak önálló kiállításai, de csoportos kiállítások keretein belül is számos országban mutatták be képeit.

Baráth Áron számára a festészet jelenti az abszolút szabadságot, melyben a legjobban fel tudja oldani magát. Az improvizációnak nagy szerepet tulajdonít, hiszen az egyfajta rögtönzött (nem átgondolt) reflexiója az alkotó énjének. A technika és az anyaghasználat manapság igen tág lehetőséget biztosít egy alkotó számára. Baráth is szeret kísérletezni, sőt ezekből születnek néha a legmeglepőbb munkák, amelyek idővel újabb és újabb kérdéseket vetnek fel és jelentik a folyamatos játékot. Munkái fő inspirációs forrása a hangulat, melyet a zene tesz teljessé. Festészeti munkásságát az absztrakt, azon belül is a gesztusfestészet határozza meg, amelyet improvizatív módon fejez ki, tehát a létrejövő képalkotások, a legmélyebb tudatalatti egyfajta kivetülései.

Pályázata témájának a képalkotás egyfajta önterápiai eszközként való használatát választotta. Mivel művészeti tevékenységének egyik fő inspiráció forrása a zene, ennek megfelelően három zenei irányzatra fűzte fel a három ösztöndíjas évét: a magyar népzene és annak három adott tájegységre jellemző stílusára, továbbá a klasszikus muzsikára, illetve a dzsesszre három-három magyar képviselőjükön keresztül.

Az elnyert MMA művészeti ösztöndíj egyfajta keretet és rendszert adott Baráth munkásságának, ugyanakkor biztosította a szabadságot is, és a kettő kombinációja egy igen gyümölcsöző időszak létrejöttéhez járult hozzá