Schreck Ákos

Mit hagy(j)unk hátra?

A világ változik, az építészet lassú, miközben minden kornak van saját struktúrája. A tér indikátor és a változás ügynöke is egyben. A mienk átmeneti kor: valósból virtuálisba. Az épületek a tudás manifesztumaként, a társadalom kivetüléseiként értelmezhetőek. Az építészet kultúrát átörökítő szerepében a váz, és az általa közrefogott tér a megmaradó, ezáltal leghosszabb távon üzenetközvetítő elem. Ez a csontozat mutatja, honnan jövünk, kijelöli, hogy milyen ma az élet, ez adja szabadságunkat, és determinál is egyben. Hogyan értelmezhető a váz a társadalmi és az épített struktúra kölcsönhatásában? Mit mutat térbeli és időbeli metszeteiben? Pillanatképeket, mozgásteret, változási potenciált? Egymásra ható alanyt és tárgyat? A technológia által indukált kultúraváltásban egyre hangsúlyosabb a virtualitás. A teret minduntalan távoli valóságok perforálják. A tér háttér lesz? Csak váz marad? Mit tervezzen az építész, és mit mondjon a gyerekeinek? Az ösztöndíj során formai-logikai kutatást végeztem rajzokkal, modellekkel. Térbeli szerkesztések vizsgálatával dolgoztam ki variációkat. Az elkészült műveken keresztül önálló motívum- és téralakítási nyelv jött létre. Elméleti modellé transzformáltam a szöveges háttéranyagokat és személyes analógiáimat, ezáltal felépítettem a műveket összerendező logikai struktúrát. Az eredményeket bemutató – a további munka alapjául szolgáló – kiállítási anyagot is előkészítettem. A munkát a szabadság és a folyamatosság kettőssége kísérte, az ösztöndíj hároméves időtávja felszabadító perspektívát és inkubációs keretet jelentett. Az elmélkedés és az alkotás párhuzamosan haladt, a rétegzett munka során, elágazásokon végighaladva sok koncepciót, irányt és logikát próbáltam ki. A folyamat visszafejthetősége érdekében a köztes lépéseket összefoglaló füzetekben dokumentáltam. A kutatás illeszkedik a tudásterekkel, vagyis az információfeldolgozás tereivel foglalkozó elméleti munkához, vizuális világot teremt annak textuális konstrukciója köré, és párhuzamosan tervezői tevékenységembe is beépül. A Minusplus vezető tervezőjeként dolgozom. A céget 2002-ben alapítottuk Alexa Zsolttal és Rabb Donáttal. Munkánkat többször díjazták, 2015-ben elnyertük a Budapesti Építész Kamara Nívódíját. 2022-ben Az év belsőépítész cégének választották a Minusplust. Munkánkat számos kiállításon, szakmai folyóiratban és könyvben mutatták be.