Rácz Erika Magdolna

Ékszerekben tovább élő hagyomány

Ékszereimet szeretem úgy megformálni, hogy bennük legyen a régmúlt öröksége, de használhatóságuk minden tekintetben megfeleljen korunk igényeinek. Szakmai tanulmányaim idején olyan mesterekkel dolgozhattam – név szerint Ötvös Nagy Ferenccel és Gyöngy Enikővel –, akik ráirányították figyelmemet a népművészetünk értékeire, formakincsének gazdagságára. Tanulmányaim kezdete óta igyekeztem megragadni minden lehetőséget a bemutatkozásra, megmérettetésre. Kézműves és népművészeti témájú kiállításokon vettem részt és zsűriztettem munkáimat. 2000-ben sikeresen pályáztam meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, 2001-ben népi iparművész lettem. Az ötévente megrendezett Élő Népművészet Országos Kiállításokon három Gránátalma-díjjal jutalmazták alkotómunkámat 2004 óta. Ékszereim tervezésénél a népművészeti hagyományainkat tekintem kiindulási alapnak. Az alkotómunka során számos olyan terv születik, ami az adott pillanatban nem kap lehetőséget a megvalósításra. Papírra kerül egy vázlat formájában, és évekig fiókban pihen. Közel húszéves ékszerkészítői munkám alatt sok ilyen megvalósításra váró feladat gyűlt össze, és maradtak olyan fémműves technikák, amelyekben nem tudtam kísérleteket folytatni, elmélyülni. Ösztöndíjas pályázati programomat három egységből építettem fel. Az első szakaszban a napjainkban ritkán alkalmazott azsúrzománcés erdélyi zománctechnika alkalmazási lehetőségeit tártam fel a népi díszítőművészet ihlette ékszereken, a magyar iparművészeti előzmények tanulmányozásával. A munka eredményeként ékszerszettek készültek, amelyeken keresztül megismertem a zománcok alkalmazásának új lehetőségeit. A második szakaszban az ékszerek plasztikus megformálásával foglalkoztam a népi építészet, textil-, kerámiamunkák és az őshonos természeti környezet formavilágának elemzésével. Ebben a munkaszakaszban változatos ékszertípusok és témák foglalkoztattak: a Hortobágy őshonos növényés állatvilága, a pásztorok kulturális öröksége, a magyar népmesék, balladák, szentek legendái. A harmadik szakaszban a népviseletben használt öltözékkiegészítők megalkotását terveztem, vizsgálva azok hagyományőrző és modern szemléletű felhasználási lehetőségeit. Az ösztöndíjprogram értéktudatot adott, és lehetőséget teremtett arra, hogy a korábbi évek alatt összegyűjtött ötleteket, témákat, technikákat rendszerbe szervezve, tervezett program szerint valósítsam meg.