Mohos Zsófia

Palócok északon és délen

Portré- és dokumentarista fotográfus vagyok, aki főleg az eltűnőben lévő paraszti világot fényképezi. 2019-ben jelent meg első önálló fotókönyvem Görbeország címmel. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként 2020 óta két falu: a Palócföldön található Rimóc és a szerbiai Vajdaságban elhelyezkedő Kupuszina életét követem a közösségi eseményeken és a személyes történeteken keresztül. Rimócon a palóc népi kultúra máig színesen él, a viseletet idősek és fiatalok is hordják, ünnepeiken minden generáció megéli őseik hagyományait, az idősek számára pedig fontos a földművelés, együtt élnek a természet körforgásával. Kupuszinára Mária Terézia idején települt a palóc lakosság, és a második világháborúig zárt közösségként éltek, így palócos hagyományaikat, beszédüket szinte érintetlenül megőrizték. A hétköznapok és az ünnepek alapvető jellemzője a hagyomány, a viselet, a múlt tisztelete. Sorozatom célja azt vizsgálni, hogy a különös földrajzi távolság ellenére mi az, ami mégis összeköti a két falut. Mi adja a palóc összetartozás alapját? Mi motiválja az ott élőket, hogy kutassák, őrizzék, megéljék őseik hagyományait? Mi lehet a jövője ezeknek az értékeknek? Az évek során mindkét településen meglátogattam időseket, akik a hétköznapokat is népviseletben töltik. Tevékenységeik közben meghallgattam a történetüket, melyeket le is jegyeztem. Részt vettem minden közösségi eseményen, ahol megjelenik a hagyomány, így ott voltam a szüretbálon Kupuszinán vagy a Kisasszony napi búcsúban Rimócon. Szinte észrevétlenül a közösség része lettem, így váltak a fotók és az egész sorozat egyre személyesebbé. A tárgyak és az arcok már nem csupán képek egy távoli világról, hanem mindegyik egy közeli, ismerős történetet rejt. A sorozatból 2023 októberében jelent meg a Lélekjelenlét – Két palóc falu című könyvem.