Majoros Áron Zsolt

Transzcendens test-terek

Szobraim sajátos hidat képeznek a klasszikus archaikus plasztikai gondolkodás és a napjainkat megújító layerekből építkező képi-téri szemléletnek. Különböző koncepciók, a női szerepek, a generációs különbségek, a társadalmi elvárások és az elmúlás kérdésköre inspirálnak. A rétegekből épülő rendszerem természeti formák megfigyeléséből és a virtuális tér alapelemeiből eredeztethető, ez a paradox kettősség jellemző korunkra is. A fa évgyűrűinek struktúrájából vagy a kagylók növekedési mintáiból inspirálódtam, a pixelek és a layerek rendszere pedig a digitális világból hatott rám. Ezeket átültetve horizontális vagy vertikális osztású konstrukciókat hoztam létre. A vertikális osztás szakrális jelleget eredményez, az égi és földi szféra összekötését prezentálja, míg a horizontális szekuláris hatást hordoz. Hároméves törekvéseim között szerepelt a témám körüljárása különböző anyagbeli, rendszerbeli megvalósításokkal. Célom volt megtalálni a tömegnek, a testnek és a hiánynak a megfelelő arányát: a szobornak maradjon meg a fém anyagának erőteljes maradandó jellege, mindamellett a fényt engedje magába, és mutasson túl a tárgyiasságán. A sematikus ábrázolási mód, mely az érzékeny részleteket nélkülözi, kényszeríti a befogadót a mű körbejárására, annak megfejtésére és befejezésére. Kompozícióimat az óegyiptomi, az archaikus görög és az etruszk szobrászati előzményekből inspirálódva illesztettem szobrászatomba. A zárt archaikus beállítások hordozzák az időtlen emberi értékek reprezentálását, túlmutatva a különböző korszakok megítélésén és értékrendjén. Szobrászatom fókuszában a test és annak hiánya szerepel. A test és tömeg viszonyrendszere, az ember és a tér, illetve az ember külső és belső tere közötti kapcsolódási pontok feltérképezése foglalkoztat. Figurális szobrászként az emberábrázoláson túl nemcsak a személy és nem is a karakter megragadása inspirál, hanem az ember esszenciális jellege. Az ember hármas alapegységéből indultam ki munkáim elkészítése során: a test-lélek-szellem együtteséből. A szobrászat a test és tömeg viszonyait vizsgálja, saját munkáimban törekedtem áttenni a hangsúlyt a testről a lélekre és a szellemre. A héjrendszerű szobraimat távtartó elemekkel nyitottam meg, így formailag könnyebbé és transzparenssé váltak. Az átlátható szobrokat a fény nemcsak körbejárja, hanem meg is tölti, helyet biztosítva ezzel a különböző értékeknek.