Kalácska Zsanett

Akusztikus textilektől a fényművészetig

Alkotói munkásságom 2017-ben fordult a textiltervezés felé. Fő területem a struktúradesign, moduláris felületképzéssel létrehozott textilinstallációk, szőnyegek, faliszőnyegek, lakberendezési tárgyak és akusztikus falburkolatok, falpanelek tervezése. Munkám során a legfontosabb inspirációforrásom a természeti formák geometriája. Kutatom a természetben megfigyelhető ritmusokat, mintázatokat, alakzatokat és az ezeket létrehozó és meghatározó szabályosságok összefüggéseit. A geometria és a természet szoros kapcsolatát már gyermekként felfedeztem, a látásmódomat azóta meghatározza, de hogy miként tudom ezt az alkotásban felhasználni, arra a választ a textil mint alapanyag és a struktúradesign felfedezésével találtam meg. Az első kísérleteimet az egyetemi éveim alatt végeztem ezen a területen, de az első nagyobb léptékű munkám 2017-ben valósult meg. Ugyanekkor felfedeztem egy, a választott alapanyagban és a létrehozott felületek tulajdonságaiban rejlő további lehetőséget. A gyapjúfilc önmagában is kiváló akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik, ami anyaghalmozással és tagolt felületekkel tovább fokozható. Így született meg az a koncepció, amely mentén az ösztöndíjas évek munkásságát felépítettem: az esztétikai élményen túl gyakorlati funkcióval is rendelkező alkotások létrehozását tűztem ki célul. Megismertem a belső terek alapvető akusztikai problémáit és a lehetséges eszközöket, amelyekkel a tér akusztikai élménye pozitívan befolyásolható. Kísérleteztem felületképzéssel síkban és térben, bővítettem az építőelemekből létrehozható mintakészletet, vizsgáltam az egyes felületek akusztikai tulajdonságait, és kutattam a lehetséges felhasználási területeket. A három év munkásságának egyik legfőbb tanulsága az általam választott technikában rejlő végtelen diverzitás. A három év elteltével a projektet közel sem tekintem lezártnak. Rengeteg új, lehetséges utat nyitott, közülük a legizgalmasabb egy multimédia-installáció, amelyben a fény is szerepet kap. Videomappingtechnikával az analóg felület egy digitális réteggel egészül ki, a textilfelület így új kontextusba kerül. Ebben a vonatkozásban az akusztikus tulajdonságok szerepe már háttérbe szorul, viszont egy új irány bontakozik ki. Ennek a vonalnak az első állomása A ragyogó kert címet kapta. A növényfalat idéző textilstruktúrára visszavetítve önmagát, majd a vetített képet manipulálva a felület „életre kel”. Változik, hol lassan, hol gyorsan. Növekszik, hullámzik, kivirágzik, akár egy valódi növénytársulás. A digitális képalkotás és a textildesign találkozásában rejlő lehetőségek kutatása a következő években feltehetően meghatározó irányt ad majd a munkásságomnak.