Jakatics-Szabó Veronika

A képalkotás mint mitológiateremtés

Kortárs képzőművészként fontosnak érzem a művészeti hagyományok felvállalását és folytatását, többek között emiatt is dolgozom tradicionális médiumokkal (de előfordult, hogy dolgoztam már az installáció és a videó műfajaiban is). Összességében elsősorban festőnek tartom magam, ez az a művészeti ág, amelyben a legotthonosabban mozgok. Egy teljesen egyéni, személyes motívumvilág felépítése foglalkoztat – a kifejezésmódon és az anyaghasználaton kívül számomra ez a választott motívumokban és témákban is megnyilvánul. Motívumrendszeremmel egy sajátos mitológiát szeretnék kialakítani, amely individuális és kollektív egyszerre. Képi gondolkodásom narratív, „képpel elbeszélve”, történeteken keresztül fogalmazom meg mondanivalómat. Egy individuális, lírai univerzum megteremtése a célom. Legtöbbször fotók és vázlatrajzok alapján dolgozom, a fényképeket mindig erősen átértelmezve, átalakítva építem bele munkáimba, látásmódomra jellemző a montázsszerűség. Alkotói világom tudatosan kapcsolódik a szimbolikus, metafizikus és a szürrealista figurális festészet hagyományához. „Reális” dolgokat ábrázolok úgy, hogy egyes motívumok vagy különböző perspektívák és nézőpontok által el is rugaszkodom a valóságtól. Gyakran jelennek meg oda nem illő, abszurd elemek. Ez a fajta látásmód irodalmi párhuzamot keresve a mágikus realizmus stílusához áll közel. Az irodalom említése azért is lényeges, mert számomra jelentős inspiráló erővel bír: számos alkotásomban hatottak rám irodalmi művek, illetve dolgoztam fel irodalmi alkotásokat. Többek között Rónai Balázs Zoltánnal a közös versképregény munkáink is ide kapcsolódnak. A képalkotás számomra mitológiateremtési folyamat, amelyben egy személyes élményeken alapuló látomásos világ elevenedik meg. Mitológiarendszerem legjellemzőbb motívumai városi típusfigurákból, terekből, látványokból (pl. háztetők) indulnak ki. Munkamódszeremben a valós látványélmény egy átalakulási folyamaton megy keresztül, így végül – átvitt értelemben – belső képhez kezd hasonlítani, megőrizve azonban felismerhető, valós látványfragmentumokat. Foglalkoztat a patetikus és a transzcendens, az ironikus és az abszurd-groteszk hatások megjelenítése is. Célom elgondolkodtató, összetett hangulatok, érzelmek, létállapotok ábrázolása. Képeimen a kortárs vizualitás és a festészeti tradíció párbeszédének lehetőségeit keresem. Az egyes motívumok kvázi szakrális és profán értelmezési lehetőségeit állítom szembe egymással, ennek továbbgondolását a nézőre bízom.