Hermann Zsófia

Közelebb…

Festményeim témáit személyes belső vízióimból merítem, amelyekben egyaránt helye van a múltfeldolgozásnak, az önreflexiónak és a jelen közegében tapasztalt külső eseményekre való reagálásnak. Ezeknek a tartalmaknak az érzékeny közvetítésére dolgoztam ki festészeti technikámat. Az egymásra épülő, félig áttetsző festékrétegek részletgazdagsága többlet-jelentéstartalommal ruházza fel az ábrázolt alakokat, amelyek gyakran egy meghatározatlan, üres térben lebegnek. Belső vízióim kiterjesztései segítenek feldolgozni a felnőtté válás során elszenvedett traumákat, így egy generációs szorongás és problémakör diskurzusra ösztönző reprezentációivá válnak. Az ösztöndíjas időszak során a néző és a mű közti viszonyt próbáltam megérteni, és a köztük tátongó szakadékot áthidalni. Gondolatom alapját egy Proust-idézetre építettem: „The real voyage of discovery consists not in seeking new landscapes, but in having new eyes.” Hasonló gondolat fogalmazódott meg bennem a magyar kulturális élettel kapcsolatban, mely szerint új látásmódra lenne szükség ahhoz, hogy sikerüljön felrázni a társadalmat, és változást elérni hazánkban. Nyugati tanulmányútjaim során gyűjtött anyagokat használtam fel kutatási témám alapjául. Eredményeimet egy saját komplex videó- és interaktív installáción keresztül valósítottam meg. Korábbi alkotásaimhoz hasonlóan belső vízióim kivetüléseit dolgoztam fel, ennek eredményeképp született meg a Néma üvöltés című sorozatom. Az ösztöndíjprogramnak köszönhetően volt lehetőségem elmélyülni a kutatásomban, ami nemcsak abban segített, hogy a saját művészetemre koncentráljak, hanem általa lehetőségem nyílt több műfajban is kipróbálni magam.