Haber Szilvia

Digitális tárgyalkotás – Parametrikus design

Kerámia- és porcelánipari formatervezőként a tárgykészítésben egyaránt fontosnak tartom az esztétikumot, a funkcionalitást és a praktikus, hatékony előállítási módokat. Munkáimat a természetben megtalálható fraktálminták ihletik. Kialakulásukra jellemző a természet munkálkodását is leképező algoritmikus gondolkodásmód, amihez nagy segítséget nyújt a számítógépes 3D formatervezés, ezen belül pedig a parametrikus design. Ezzel a módszerrel már nem csupán egy konkrét tárgyat tervezhetek meg, hanem egy algoritmust, melynek változtatható paraméterein keresztül formai variációkat tudok felsorakoztatni. Ehhez társul szervesen a 3D nyomtatás, mely az additív gyártástechnológiának köszönhetően biztosítja a személyre szabott tárgyalkotás élményét. Az MMA ösztöndíjprogramjának időszaka alatt igyekeztem jobban megismerni a 3D nyomtatás lehetőségeit, és folytattam a különböző szilikátanyagokkal való kísérleteimet. A három év munkáját három különböző tárgycsoport reprezentálja, melyek témái az emberi életút alakulását, az azt meghatározó egyéni értékek, emlékek megőrzését és az elkerülhetetlen entrópia kérdésköreit érintik. A témakörök megfogalmazásához alkalmazott változatos anyaghasználat és a hagyományos, illetve digitális technológiák szervesen egészítik ki egymást. A Metamorphosis című kisplasztika-sorozat elemei a közös algoritmusnak köszönhetően azonos genetikai információt hordoznak, mégis egymástól jól megkülönböztethető, egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek. A 3D nyomtatott, műanyag szálakból felépülő zsaluformák lenyomatai hasonlatosak a csigák és kagylók külső vázaiban megjelenő réteges idővonalakhoz. Az így kialakuló betonobjektumok formai és anyagszerkezeti átalakulása az ösztöndíjas időszakom kísérletező kutatómunkájának eredményei. A Digitális szuvenírek elnevezés többféle tárgycsoportot foglal magában, melyek számomra fontos értékteremtő helyszíneknek állítanak emléket. A porcelánformák 3D nyomtatott prototípusai szintén parametrikus tervezői program alkalmazásával készültek, melyekre hagyományos és digitális technikák felhasználásával „feszítettem fel” az adott építészeti tér jellemzőit, megidézve annak szellemi értékeit. A Fosszíliák sorozat kerámianyomtatással készült. A rendelkezésemre álló technológiai eszköztárhoz alkalmazkodva folytattam azt a tervezői koncepciót, miszerint tárgyaim belső struktúráját önhasonló geometrikus elemek építik fel. A szabályos geometriai rendszerből átalakuló roncsolt vázszerkezet a digitálisan előre megtervezett külső héj elhagyásával válik láthatóvá.