Czigány Ákos

Szemhatár

Luis Barragán a Pritzker-díj átvételekor ezt mondta: „Riasztó, hogy az építészetnek szentelt közlemények száműzték lapjaikról a Szépség, Ihlet, Varázslat, Bűvölet, Igézet szavakat, s ugyanígy olyan fogalmakat, mint Derű, Hallgatás, Meghittség és Ámulat.” A kortárs művészetben ugyanezt hiányolom és keresem mind alkotóként, mind befogadóként. A szellemi élet, a szemlélődés, az olvasás és a gyűjtés egy formájaként folytatom vagy szüneteltetem az alkotói tevékenységet. Munkáimban konceptuális, konstruktív és dokumentatív megközelítések ötvöződnek. A látás történetisége mint a személyes és kulturális világkép távlata érdekel: a képiség feltételei, a fénykép archeológiája, az ábrázolás peremvidékei. A fotografikus médium sajátosságai éppúgy meghatározzák eljárásaimat, mint az építészet, a festészet, a tárgykultúra és a zene forrásai. Eleinte a Nessim Galéria, majd 2014 óta a Várfok Galéria művészköréhez tartozom. 2010-ben Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjban, 2020-ban Balogh Rudolf-díjban részesültem. Párhuzamos és összefüggő fotóciklusokban mintegy két évtizede foglalkozom a lakozás dimenzióival, a tér szerkezetével, az ember földi jelenlétének architektúrájával. Ide tartoznak a Szemhatár átfogó címmel készített újabb tájképeim. Ezek szemléleti és gondolati keretét a horizontvonal, központi tárgyait a civilizáció működését szolgálni látszó létesítmények alkotják. A land art hatású objektumok uralta panorámák a humán nézőpontból belátható és belakható tér távlatait, a vizuális mező és az emberi fennmaradás határhelyzeteit pásztázzák. Dokumentáció és konstrukció feszültségében egy antropocén földrajz tünékeny képletei rajzolódnak ki.