Boros Miklós János

Māyā fátyla

A májá egy válasz. Jelentése többek közt az, hogy: nem az. A világhoz kapcsolódó valódi és hamis képek/képzetek meghatározásához sokak által ismertnek vélt kifejezése. Sokszor illúziónak is mondják. Fogalmi kapcsolatként felmerült bennem – a képzőművészet területén is gyakran használt kifejezés – az absztrakció. Absztrakt, mint a valóságtól elvonatkoztatott, lényegített, nem látszat szerinti és ezeken kívül még sokféleképpen körülírható fogalom, amit megérteni lehet, hogy nehezebb, mint átélni a hozzá kapcsolódó élményeket. Ha az absztrakció a látható világ illúzióján túlmutat, akkor talán a valóság az, amit a láthatón túl az absztrakt gondolkodás segítségével találhatunk. És ebből – a szobrászat eszközével – valami konkrétumnak kell születnie. Meglátásom szerint a szobrászi munka, a szobrászi látás és ezzel együtt a művek befogadása eszköze lehet a tapasztalati világ jelenségein túli, az érzékszervekkel fel nem fogható valóság megélésének, megismerésének. Ez a „gondolkodásmód” intuitív szemléletmódként is meghatározható. Szobraimban kísérletet teszek olyan jelenségek, élmények létrehívására, melyek kizárólag a látás, a meglátás, a „belülről szemlélés” által átélhetők, felfoghatók. Munkám során nagy hangsúlyt fektetek a vizuális kifejezésmód anyagait, technikáit meghatározó összetevők helyes felismerésére, és az ebből következő adekvát fizikai megvalósításra. Így tudom meglátni, és talán láttatni az illúzió valóságát a valóság illúziójával szemben. Absztrakt folyamat? Nem az. Konkrét folyamat? Nem az. Inkább csak életszerű. Ezt belátni mégis minden egyes szobrom készítésekor komplikált problémának tűnik addig, míg rá nem jövök, hogy nem probléma, hanem feladat, és nem komplikált, hanem összetett. És akkor sikerül.