Hajdú Attila

Az írott és a tárgyi hagyomány elválaszthatatlansága

Egyetemi tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem és ógörög–latin szakán végeztem. Már korán felismertem, hogy a görög–római világot akarom tanulmányozni, de kezdetben nem az irodalom és a művészet kapcsolata állt érdeklődésem középpontjában. A klasszika-filológiában leginkább az a lehetőség vonzott, hogy egy kultúrát sokféle szemüvegen (irodalom, történelem, filozófia, vizuális kultúra, régészet) keresztül tanulmányozhattam. Bár az egyetemi képzésem főleg a latin és görög nyelvek elsajátítására fókuszált, egyre jobban elkezdett érdekelni az ókori művészet és a klasszika-archeológia. Ezzel párhuzamosan azt is kezdtem felismerni, hogy mekkora szakadék húzódik az irodalmi témákra szakosodott tudósok és a vizuális anyagokkal dolgozó szakemberek között. Úgy döntöttem, hogy doktori témám a görög–római vizuális kultúra és irodalom kapcsolatára fog fókuszálni, mert olyan kutatási témát igyekeztem választani, mely lehetővé teszi számomra, hogy a művészettörténet és az irodalomtudományok határterületén mozoghassak. Ezek a témák olyan tárgyakhoz, auktorokhoz és szövegekhez vezetnek, amelyeket a klasszikus ókor szakértői régen elfelejtettek vagy alulértékeltek. Az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram keretében olyan (kevésbé ismert) hellenisztikus és késő antik görög szövegeket fordítottam, amelyek a szöveg és vizuális kultúra kapcsolatára fókuszálnak, pályázatom címe a következő volt: A hellenisztikus kor és a római császárkor művészeti ízlése a görög nyelvű műtárgyleírásokban. A szövegeket a sokszínűség jegyében válogattam, a válogatásnál azt tartottam szem előtt, hogy a szövegekből kiindulva jobban megérthetjük a klasszikus görög és hellenisztikus művészet percepcióját, valamint azok olvasási, szemlélési és értelmezési stratégiáit. Az Ekphraseis címen, egy bizonyos Kallistratos neve alatt hagyományozódott ógörög nyelvű leírásgyűjtemény jelentette e pályázatom origóját. A mű az ókori szobrászat diadalának manifesztuma, javarészt bronz- és márványszobrok leírását adja közre, témái az alexandriai vagy ovidiusi mitológiából táplálkoznak. A gyűjtemény egyik vezérmotívuma az ásványi anyag életre keltésének kísérlete. A márvány és a bronz elveszíti mozdulatlanságát; a kemény felület rugalmasságot nyer; ami nem ad ki hangot, az zenél; nem lélegzenek, mégis tele vannak élettel; értelem nélküliek, mégis gondolatokkal rendelkeznek. Egyszóval: Kallistratos számára a szobrászatban kulcsfontosságú pillanat az élettelen anyagból az élő anyagba való átmenet.