Nagy Zopán

Nyitott művek – képzőművészeti, irodalmi, fotóművészeti átfedések

A művészeti ösztöndíjjal részben egy komplex irodalmi-művészeti könyv megírására és megalkotására vállalkoztam, amely művészeti szabad-esszéim és reflexióim átfogó gyűjteménye lett. A különféle műfajok, stílusok találkozása, azok kölcsönhatása, rétegződő viszonya érdekel leginkább. Az individuum, az alkotói én kinyilatkoztatása – vagy éppen megismerhetetlensége, rejtőzése –, írásaimban, exponálásaimban, előadásaimban való kibontása egyaránt fontos. Piran (tenger-trilógia). Részletek egy kiállítás margójára: Analóg fotográfiai kísérletek: duplatripla expozíciók (’84-ben, ’91-ben lejárt) roncsolódott nyersanyagokra, főként 6 × 6-os formátumú régi gépekkel; illetve egy Super 8-as kisfilm is feltárul az elmék különtermeiben… Amott performance-videó vibrál (a tengerparti nudista strandon), ami egy víz alatti felolvasás adaptációja, szürreális jelenetekkel kísérve… Archaikus és kortárs feloldódás: technikák, évek, látásmódok közötti átjárások, illetve rétegződő, szemcsés-fátylas találkozások a kortalan atmoszférák jegyében… A leíró (Azaki Nemazaki alteregója) apró fotómasina-nyomatokkal teli fehér ingben, nyakig begombolva (de alul semmi), egyik kezében a Felhő regény című kötetét fogja, egyensúlyozva halad a tengerbe az éles kövek között, majd két szikla közé ül, felolvas, merül, leolvas: megmerül… A tengernek tart víz alatti beolvasást… A repetitív folyamat töredékei is egyféle lebegést okoznak, néha emberi hangok szúrnak be, víz élei vágnak húsba, hullámtörések adnak réteges recsegést, valahol (szimultánban) Steve Reich néhány műve szintén a víz alá merül, s egyféle mélylélegzettudatalatti / légtüneménytani érzet is megjelenik… A performer hölgy (természetesen ő is ruha nélkül) kamerára rögzít: a víz alatti felolvasóra közelít, majd arcának, testének, az elemeknek átadott lényének tehetetlen kövekhez-csapódását, vonagló rángását lassítva veszi, aztán a végtelen felé zoomol, az éggel összemosódó, vakító tenger-horizontot pásztázza (szelleme alámerül) – s abban a másodpercben 365 búvárnak egyszerre áll meg az órája… A szerző kihalássza a menthető, medúzaszerűen áttetsző lapokat, a síkosan lebegő-merülő, málló, összegyűrt textúramaradékokat… A part immár üres, árva: ó, a könyv corpus-foszlánya…