Szvetnyik Kata

„A JELEN SOHA NEM ÉRTI MAGÁT”^[1]

Ahogy Kata keresi a helyét a művészeti ágak között, úgy találta meg – talán nem véletlenül – Elfriede Jelinek Téli utazás című művében azokat a rétegeket, amelyek segítségével az osztrák művészhez hasonlóan vándorolhat a műfajok között, kísérletezhet a könyvben megjelenő nyolc fejezet értelmezési tartományaival.

„Erősen áthatja a kiállításomat az áldozatiság témaköre, az áldozathibáztató társadalom hangjai, az erőszak, az anyai kötődés és annak elvesztése, valamint Schubert Téli utazás dalciklusa, ami egyben az általam feldolgozott Jelinek-színmű gerincét is képezi. A festmények az én vízióim; nem illusztrációk a színmű szövegéhez, inkább kiegészítő funkciót töltenek be. Jelinek színművében nincsenek szerepek, pláne sorsok, azokat se nevezi meg, akiknek a történetét feldolgozza. A sorok között kutatva rájövünk, és összerakjuk a részletekből, hogy az a lány, akinek a lábnyomai véget érnek egy fehér furgonnál, Natascha Kampusch, a halott nő a vízparton Rosa Luxemburg, és az egész lakodalmi jelenet egy osztrák sikkasztási botrány lemodellezése, ahol a pórul járt vőlegény az osztrák állam. Ugyanakkor ez talán a legszemélyesebb műve az összes közül, ahol felsejlik Jelinek életrajza, édesanyjával, édesapjával való kapcsolata.” (Szvetnyik Kata)

Kata az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram keretében létrehozott kiállítás- és performanszsorozata egy mérföldkő folyamatos útkeresésében, ahol a hagyományos színházi rendszer keretei közül kilépve kísérletezik és reflektál az őt körülvevő világra.