Szalai Veronika

Tükörérzelmek / Mirror Emotions

Szalai Veronika 2012-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME). Cube 2.0 elnevezésű innovatív játékkoncepciójával 2019-ben elnyerte a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjat, majd 2020-ban magyar használatiminta-oltalmat, 2021-ben európai formatervezésiminta-oltalmat kapott. 2023-ban védte meg doktori munkáját a MOME-n. Kutatási témája a játékalapú aktivitások, amelyben egy közel egy évszázada feltett, máig aktuális kérdésre reflektált: Mit jelent „játékban lenni” a játszó számára? Mi az az erő, ami játék közben „megbolondít”? Mestermunkája egy installációs tárgy, amelyben ennek az esszenciális esztétikai tapasztalatnak adott formát. 2013 óta tanít középiskolásoktól kezdve egyetemistákon át a felnőttképzésig, széles körű művészeti oktatói tapasztalatot szerezve.

Művészeti gyakorlatában olyan tárgyakat és általuk generált helyzeteket hoz létre, amelyek megkérdőjelezik, hogyan élünk együtt a világgal. Ezek a munkák néha játékosak, máskor elgondolkodtatóak, de mindig a mindennapi ellentmondások iránti kíváncsiság vezérli őket. Munkamódszere gyakorlatalapú kutatásokra épül, amelyben az alkotás és a reflexió szorosan összekapcsolódik. Különféle anyagokkal és technikákkal dolgozik, annak érdekében, hogy minden koncepció a saját nyelvén szólalhasson meg.

Az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram lehetőséget nyújtott számára, hogy szélesítse a játékról folyó párbeszédet. A Tükörérzelmek / Mirror Emotions című munka középpontjában egy olyan könyv formájú játék és kiállítási anyag létrehozása állt, amely az arc, az érzelmek és a tükrözés köré szerveződött, hogy mindenki – köztük az autizmus spektrumzavarral (ASD) élők is – megtapasztalhassa a tükröző, megértő és együttérző környezet csodáját. A mű azt az egyszerű és univerzális tapasztalatot idézi meg, amikor egy kisgyermek meglátja magát egy tükröződő felületen, és a torzított képpel játszva grimaszol, kísérletezik. Amikor valaki ránk mosolyog, elkomorodik vagy dühösen néz, szinte visszatükrözzük a gesztust: átélünk valamit abból az érzésből, amit a másik arcán látunk. E felismerésekből kiindulva a művészet és a játék eszközeivel teszi láthatóvá az emberi kapcsolódások finom hálózatát. Ebben a megközelítésben az arc, a mimika és az érzelmek univerzális vizuális nyelve válik a közös gondolkodás alapjává, amelyet a könyv publikálásával és kiállításokon keresztül tervez tovább mélyíteni.