Rab Sarolta

Erdő mélyén  

Rab Sarolta sepsiszentgyörgyi származású építész, a Kolozsvári Műszaki Egyetemen diplomázott 2017-ben. Egyetemi hallgatóként a BME Építészmérnöki Karán is folytathatta tanulmányait, előbb Erasmus (2014), később Balassi-ösztöndíjjal (2015/2016). Hallgatótársaival a veresegyházi „Csiribiri” Játék- és Gyerekmúzeum (2015) pályázaton megvételt nyert.

Tervezőirodai gyakorlata során közösségi épületek tervezésében vett részt a 3h építésziroda, a Közti és a Kollektív Műterem tagjaként. 2020 tavaszi félévétől folytat oktatói tevékenységet a BME Középülettervezési Tanszéken, ahol a magyar képzés mellett a nemzetközi hallgatók oktatásában is aktívan részt vesz. A BME Építőművészeti Doktori Iskola doktoranduszaként több megvételt és díjat nyert tervpályázaton is részt vett irodai kollégáival, egyetemi mentoraival és hallgatóival közösen, mint például a Badacsonyi Kulturális és Turisztikai Központ különdíjat (2021), A Magyar Építészeti Központ és Múzeum kiemelt megvételt (2023), a Zsámbéki öregtemplom és környezetének megújítása megvételt (2023), illetve a Pécsi Eszter liget megosztott 1. díjat (2025) nyert pályázatai.

Kutatásában, amellyel elnyerte a BMe kutatói pályázat 2. díját (2022), a kortárs építészet regionális szellemű irányvonalai foglalkoztatják, kiemelten a faépítészeti példák. Egyéni alkotásaiban a tradicionális fakapcsolatokat kortárs szerkezeti és koncepcionális megoldásokkal ötvöző tömörfa bútorokkal kísérletezik, melyek első példái Sepsiszentgyörgyön valósultak meg. Kutatásával a Doktoranduszok Országos Szövetsége által szervezett XVII. Tavaszi Szél Konferencián (2024), a művészeti és művészettudományi szekció 1. díjában részesült.

Ösztöndíjas időszaka alatt Erdő mélyén címmel a természeti környezetben található téri helyzetek digitális átiratával foglalkozott: eltérő karakterű természeti tájak virtuális lenyomataiból tervezett kísérleti kortárs tereket. Tervezői módszerében a legújabb technológiákat, mint például a térszkennelés, a 3D nyomtatás és a mesterséges intelligencia, olyan analóg módszerekkel ötvözte, mint a vonalrajz, az akvarell és a pasztellkréta. Legizgalmasabb elképzeléseit az erdélyi Minimum Party Alkotótábor építészműhelyének vezetőjeként, több alkalommal is összművészeti keretek között, képző-, ipar-, zene- és vizuális művészekkel együttműködésben valósította meg a Kászonok érintetlen érzetű, áramló atmoszférájú fenyőerdőiben. Így készültek a Napóra, Labirintus, Útvesztő, Felhő és a Fürdőház című munkái.