Kovács Levente

Pitykegombok bűvöletében

Levente számára az alkotás egy testi és lelki folyamat, amely összekapcsolja őt a jelen pillanattal. Kiskorától fogva családjában szívhatta magába a művészetet, hiszen minden férfi felmenője kézműves alkotó volt. Tehetsége az ötvös és aranyműves szakmák irányában mutatkozott meg, idővel pedig a pitykegombok készítése felé orientálódott. Nem csak a családi légkör inspirálta fejlődésében, hanem Barsi Csaba pitykegombkutató is. Közös együttműködésük indította el Magyarországon a pitykegombok reneszánszát, amely a mai napig húzóerővel bír a népművészethez közel állók körében.

Erről a turbulens folyamatról eredményei beszélnek leghatásosabban: először a Gránátalma díjat, majd A Népművészet Ifjú Mestere címet tudhatta magáénak. A Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogram fontos mérföldkőnek bizonyult számára. Célja az volt, hogy a mai igényeknek megfelelően tárja az érdeklődők szeme elé férfiviseletünk díszes elemeit, kortól és nemtől függetlenül.

Munkásságát tovább emelte a női ékszerek újragondolása, melyeket a pitykegombok formáiból és stílusjegyeiből merített. Újragondolt formavilága egyedinek mondható az országban és ékszerészeti perspektívából is. Eljegyzési és designgyűrűk, fülbevalók, medálok, brossok, hajtűk is készülnek műhelyében, amelyek újabb horizontot nyitnak a népművészeti kortárs alkotások között.

Pályafutása korántsem ért még véget, így rengeteg lehetőséggel kecsegteti az élet a 32 éves fiatalembert. Kifejezett céljai közé tartozik, hogy minden alkalmat megragadjon, ami előrébb viheti alkotói folyamataiban, így töretlen hittel tapossa tovább ennek a régi hagyománynak az újragondolását.

„A pitykegombok talán azért olyan sikeresek a mai világban, mert érték van mögöttük. Tartalmuk és történetük van, amit nem lehet a boltok polcairól leemelni. Anyaguk nem műanyag, hanem ezüst. Készítési idejük egy vagy akár több hónapig is eltarthat.
Egy olyan férfiidentitás-képző ruházati ékszerről beszélhetünk, mely elhelyez minket a világban. Önismereti utunk hűséges társa lehet, és generációkon keresztül átívelő élethossza is növelheti értékét. A népművészet és a népi kulturális közösség teret ad mindezen élmények megélésére és megértésére. Kiemelten fontosnak tartom azt, hogy kapcsolódjunk ezekhez a gyökereinkhez, hiszen döntéseink révén mi magunk határozzuk meg, hogy napjainkban mi számít értéknek.”

(Kovács Levente)