Kerekes Emőke

Kerekes Emőke fotográfiai tanulmányait 2005-ben kezdte a Kaposvári Művészeti Egyetem fotóriporter-képszerkesztő szakán, majd 2010-ben a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) szerzett fotográfusi alapdiplomát. Mesterdiplomáját 2024-ben a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (UAT, RO) Művészetek és Új Média szakán kapta meg. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének (MFSZ).

Aktív alkotó, számos hazai és nemzetközi csoportos, valamint egyéni kiállításon vett és vesz részt. Művészi tevékenysége mellett részvételi oktatással, műhelymunkák szervezésével is aktívan támogatja a fotográfia iránt érdeklődő közösségeket.

Több budapesti iskolában tanított fotográfiaelméletet és -gyakorlatot. Erdélybe való visszatelepülése után 2020-ban a KopiaKollektiva Egyesület társalapítója és elnöke lett. Az egyesület a kortárs fotográfia és kísérleti film népszerűsítésén dolgozik a kulturálisan perifériára szorult kistelepüléseken helyspecifikus kiállítások, alkotótáborok, mentorprogramok és oktatási kezdeményezések révén.

Munkáiban elsősorban a kulturális és személyes emlékezet, Kelet-Közép-Európa rurális vidékei és azok társadalmi-történeti lenyomatai állnak a középpontban. A tájkutatás, az eltűnő hagyományok művészi feldolgozásán keresztül az emlékezés mechanizmusát, a kollektív múlt és a jelen közötti láthatatlan kapcsolatok rétegeit vizsgálja. Művészi gondolkodásában a fotográfia egyszerre kutatás, szemlélődés és párbeszéd az idő különböző rétegei között. Munkamódszerében a dokumentarista, a megrendezett és a kísérleti fotográfia stíluselemei keverednek: az analóg és digitális technikák, valamint a képek installációs formái egyaránt az adott téma természetéhez igazodnak.

A hároméves ösztöndíjprogram keretében az erdélyi Sóvidék és a Kis-, illetve a Nagy-Küküllő völgyének tájházi gyűjteményeivel dolgozott. Egy kortárs fotóalapú, digitális múzeumpedagógiai szemléletű foglalkoztatófüzet-sorozatot hozott létre, amely lehetőséget ad a felhasználóknak, hogy a fényképezés eszközével saját nézőpontjukból fedezzék fel a gyűjtemények tárgyait, rejtett történeteit, új kapcsolatokat teremtve múlt és jelen, személyes emlék és közös örökség között. A fényképezési feladatok mellett a foglalkoztatófüzetek az alkotó saját művészet- és művelődéstörténeti, festészeti, fotótörténeti, néprajzi és kulturális antropológiai kutatásait, valamint személyes emlékeit is tartalmazzák. Ezek révén a kiadványok nemcsak gyakorlati útmutatást, hanem tágabb kulturális és történeti kontextust is kínálnak a felhasználóknak, elősegítve a helyi örökség interdiszciplináris értelmezését és lehetőségeinek kibontását is.