Dávid Ádám Zoltán

Mesék és versek sehányéveseknek

Közel húsz éve Lázár Ervint tekintem mesteremnek, és olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy tíz éven át én gondozhattam a Móra Könyvkiadónál megjelenő új életműsorozatát. Az ő munkássága azt példázza, hogy a minőségi irodalom nem (vagy alig) ismer korosztályi besorolásokat. Magam is hasonlóan viszonyulok az íráshoz. Az eddig megjelent szövegeim többségénél ugyan a gyerekek és a kamaszok számítanak elsődleges célcsoportnak, de úgy a gyerekverseimnél, mint a meséimnél, regényeimnél vagy családi színdarabjaimnál arra törekszem, hogy a felnőtt olvasókat is meg tudjam szólítani. Hároméves alkotói ösztöndíjam során arra vállalkoztam, hogy – mesterem, Lázár Ervin alapelvét, a sehányéveseknek alkotást követve – három csírájában már létező kéziratot számos új szöveggel gazdagítsak, és évente egy izgalmas, publikálásra alkalmas kötetet véglegesre csiszoljak az így születő anyagból. Fantasztikus élmény és írói tapasztalat volt végigjárni ezt a kreatív utazást, és sok mesét, illetve verset már az ösztöndíjprogram ideje alatt is publikáltam. Piroskarantén munkacímű meseválogatásom A Hétfejű Tündér című kultikus kötethez hasonlóan különböző alműfajokhoz (állat-, tündér- és abszurd mesék, a klasszikus népmesék, illetve a városi környezetben játszódó műmesék stílusában íródott szövegek) tartozó hosszabb és rövidebb írások gyűjteménye lett, és az utóbbi években megjelent közülük többek között az Arti begurul című robotos mese a Pagony Kiadónál, egy izgalmas papírszínház-történet a Csimota Kiadónál Huzatsárkány a várban címmel, illetve két mese a Tengerecki – Kalandok Magyarországon című antológiában. Gyerekeknek és felnőtteknek szóló verseim közül is több tucat napvilágot látott már különböző folyóiratokban, a Bébikönnyű mondókáiból pedig egy másik MMAösztöndíjas művésszel, Kárász Eszter énekessel is inspiráló kollaborációba kezdtem, hiszen több szenzációs megzenésítést is készített a műveimből, amelyeket több ízben előadtunk babáknak és szüleiknek.