Bánki Ákos

Bánki Ákos diplomáját 2006-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán szerezte. Mesterei Molnár Sándor, Lossonczy Tamás és Drozdik Orsolya voltak. 2011 és 2014 között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának DLA-ösztöndíjas hallgatója volt. Erasmus-ösztöndíjas időszakokat töltött Londonban (2002), Barcelonában (2013) és Moldáviában (2015).

2003 óta állítja ki munkáit itthon és külföldön egyaránt. 2024-ben Munkácsy-díjjal, 2011-ben Barcsay-díjjal, 2012-ben MŰÚT képzőművészeti nívódíjjal, 2012-ben Mazsaroff-díjjal ismerték el művészi munkásságát. Alapítója a mű-Vész Pincének, a ROHAM és a Latarka Galériának. Színházi előadásokon, performanszokon vesz részt Szöllősi Géza és Ladányi Andrea állandó alkotótársaként. Hiánypótló dokumentumfilmeket készített az Iparterven kiállító hazai absztrakt művészekről (Tiltott absztraktok, 2018) és Hortobágyi Endre életművéről (Hortobágyi, 2019), hogy bennük az absztrakció létjogosultságát felmutassa. A művészeti kánonokon kívül rekedt magyar életművekkel, művészi csoportokkal foglalkozik. Schneller Jánossal együtt 2018–2025 között a Resident Art Galéria vezetője volt. 2020 óta az Országút magazin képzőművészeti rovatát gondozza, melynek legsikeresebb szövegeiből antológiát jelentetett meg 2023 októberében.

Festészetében – melyben totális absztrakcióra törekszik – az absztrakt expresszionizmus és a bécsi akcionizmus hagyományát követi. Műveinek kiindulópontját kezdettől fogva személyes tapasztalatok, szubjektív lelki élmények adják, ezekből születnek ösztönösen dinamikus, rendkívüli energiákat megmozgató alkotásai. Új szériájában a szubjektivitás mellett az anyag és forma rendjeire fókuszál. Visszatérő sorozatokban gondolkodik (ezek címe: Lélekvirág, Dionüszosz álma, Pszichikai tér, Flumen, Esszencia, Sequentia, Barcelona), melyeket a K.A.S. Galéria művészeként évi rendszerességgel mutat be.

Az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram az anyagi támogatás mellett jelentős szakmai segítséget is nyújtott számára. A negyedévente elkészített beszámoló, melyet pályatársainak bemutathatott, jó felületet biztosított arra, hogy munkáit és a bennük rejlő művészeti célokat összefoglalja és közreadja. Kortársakként kialakult közöttük a művészetre koncentráló tiszta párbeszéd, ami hiánypótló volt számára.

A három év alatt művészete érettebb, individuális és ezzel együtt originális lett. Célja, hogy képeit múzeumi keretek között állítsa ki – a művészetének esszenciájára fókuszálva, a táblakép hagyományából kilépve performatív és installatív módon is. Hasonlóan festő, az absztrakt expresszionizmushoz kapcsolódó festőtársaival interjúkötetet készít, amelyet várhatóan 2026-ban publikál.