Antal Imola

Hosszúkendők kutatása, újraalkotása és újragondolása

„Szegeden születtem 1992. október 14-én. Kétéves koromtól a Csíkszeredához tartozó Csobotfalván nevelkedtem. Érettségi után a Nádudvari Népi Kézműves Iskolában tanultam szőni Galánfiné Schmidt Teréztől. Az ott töltött idő egyik legmeghatározóbb időszaka eddigi életemnek. Megtanítottak a szövésre mint korszerű tevékenységre tekinteni, miközben kulturális örökségünk eszközeiből és módszereiből merítünk, és egy varázslatos világba kerülünk alkotás közben. Mivel szerettem volna az elméleti tudnivalókat is elmélyíteni, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen néprajz szakon tanultam, ahol a kutatásom tárgyát a moldvai hosszúkendő tárgytípus képezte. Ennek a kutatását fontosnak tartottam folytatni, ami meg is valósult az ösztöndíjas időszak alatt.”

(Antal Imola)

Antal Imola a nádudvari iskolai évek alatt tapasztalt világot szeretné az erdélyi közeghez közelebb hozni. Tevékenységeit ennek a célnak rendelte alá az ösztöndíjas időszak alatt, illetve alkotásaiban is ez a törekvés tükröződik. Szereti az erdélyi és moldvai textilek archaikus jellegét. Forrásanyagként ezeket az anyagokat használja, így szeretne új életet adni az őseink által használt motívumoknak, rendszereknek. Tevékenysége által szeretné erősíteni a textilkészítés terén is, hogy népi kultúránk értékei modern életünkben is megállják a helyüket, sőt, alkotásainkhoz forrásként használva igazán egyedit alkothatunk a segítségükkel.

Az ösztöndíj segített szakmai álmai megvalósításában. Azokat a régóta gyűjtögetett (sokszor hiánypótló) ötleteit tudta rendszerbe foglalni és az eltervezett ütemben megvalósítani, melyek enélkül nem (vagy csak beláthatatlan időn belül) valósulhattak volna meg. Emellett a találkozások ösztöndíjastársaival rendkívül inspirálóak voltak alkotómunkára nézve is. Az ösztöndíj segítségével egy olyan viseletdarab: a hosszúkendő került figyelme központjába, melyet több szempontból is különlegesnek tart. Különlegessége megnyilvánul a selyem mint anyag fennköltséget és finomságot hordozó mivoltában, a szövés technikáinak és motívumainak széles körű használatában, és nem utolsósorban attól is egyedi ez a ruhadarab, hogy a női lét egyik legfontosabb eseményéhez kötődik, és sokat mond viselőjéről. Ennek a tárgytípusnak az örökségét szeretné szőtteseiben a mai igényekre igazítva megalkotni.