Ábrahám Nóra

A 20. századi magyarországi színpadi tánckultúra és táncszínház műfaj- és stílustörténete a nyugat- és kelet-európai táncélet kontextusainak vizsgálatával

Ábrahám Nóra jelenleg doktorjelölt a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola Néprajz-Kulturális antropológia programjában. MA-fokozatát etnológusként szerezte a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén táncantropológia és táncfolklorisztika szakiránnyal. Korábban a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán végzett 2003-ban, majd táncpedagógusként 2005-ben. Hivatásos táncosként dolgozott Dunaújváros Táncszínházában, majd a BM Duna Művészegyüttesben.

Fő kutatási területe a test- és mozgáskultúra, a kifejező tánc kutatása, a 20. századi színpadi tánc műfaj- és stílustörténete, a táncszínház műfajának, esztétikai és dramaturgiai elveinek, stílusgazdag tárházának feltárása, összehasonlító elemzése. Tagja a Magyar Kulturális Antropológiai Társaságnak és a Magyar Etnokoreológiai Társaságnak. 2016 óta tánctörténetet és táncelméletet tanít néptáncosokat, illetve színházi táncosokat képző művészetoktatási intézményekben.

Kutatói pályájának eddigi legfontosabb eredménye, szakmai díja 2023-ban a Doktoranduszok Országos Szövetségének Miskolci Egyetemen rendezett XXVI. Tavaszi Szél Konferenciáján művészettudomány szekcióban elért II. helyezése, amivel kutatási témájának innovatív, újszerű megközelítését díjazták. 2025-ben a párizsi székhelyű International Dance Council tagjai közé választotta.

Tánckutatói munkájának fő motivációja, inspirációs forrása táncos életpályája: a tánc aktív művelésével kapcsolatban megélt élményei, előadói tapasztalatai, táncelmélet-tanári gyakorlata. Mesterei tanításait megfogadva az ember és kultúrájának kutatásában az alkotási hagyományok megörökítésére, feltárására, annak értő szemléletű továbbadására törekszik. Fő mottója: légy nyitott mindenkitől tanulni. Kutatásának mozgatórugói az őszinte kíváncsiság és a kritikai szemlélet.

Az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramban vállalt kutatása hagyatékkutatásra épül, amiben az alkotói perspektívát fókuszba helyezve, azt társadalom- és kultúrtörténeti kontextusokkal együttesen vizsgálva a táncelméleti narratíva átértékelésének szükségességére hívja fel a figyelmet. A kutatás világított rá a színpadi tánckultúra nemzetközi kontextusvizsgálatának kiemelt fontosságára. Az ösztöndíjprogram lehetőséget adott számára a kutatói pálya aktív gyakorlására, kiváló művészek munkáinak, valamint alkotással kapcsolatos gondolataik megismerésére. A kutató legfontosabb terve, célkitűzése a közeljövőre nézve az, hogy tovább folytathassa az ösztöndíjprogramban megkezdett kutatásait.