Zorkóczy Zenóbia

Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színházművészeti Karán Boér Ferenc, Spolarics Andrea és Bíró József tanítványaként végezte.

Munkássága rendkívül szerteágazó. Előadóművészi tevékenysége mellett cikkeket ír, könyveket publikál. Az elmúlt három évben a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként színháztörténeti kutatómunkát végzett az erdélyi szabadúszó előadóművészekről, illetve módszertani könyvet írt pedagógusoknak A gyermekelőadás készítésének fifikái címmel.

Az erdélyi, vidéki gyermekszínházi ellátásban 25 év alatt szerzett tapasztalatait ebben a két műben foglalta össze az előadóművész. A módszertani könyv arra ad választ közérthetően és olvasmányosan, hogy hogyan készíti az előadó a fiataloknak szánt műsorait, hogy azok élvezhetőek legyenek. A kolozsvári Exit Kiadó gondozásában ez a könyv egy év alatt megérte a második kiadást is.

A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként azt tárta fel, hogy kik azok az előadóművészek – vagyis kollégák – Erdélyben, akik a rendszerváltás után saját erőből, állami támogatás nélkül, kultúrmissziósként járták a vidéket, hogy olyan településekre vigyék el gyermekprodukciójukat, ahová a színházak soha nem jutottak el.

Közel húsz önálló irodalmi és zenés előadói estjét, továbbá gyermekprodukcióit saját maga állította össze. Egy negyedszázad óta évente 100–200 előadást tart. Egyéni előadóművészként kultúrát, színházat, klasszikus és kortárs irodalmat juttat el a Kárpát-medence legszegényebb magyarlakta településeire, a szórványba, a roma iskolákba, ahol élő színész vagy író még sosem fordult meg. Felnőtteknek szánt előadásaival bejárta Nyugat-Európát, megfordult a tengeren túl, szerelmes verseket tartalmazó műsora számos középiskolással szerettette meg a magyar költészetet.

Az erdélyi magyarokért, az anyanyelv műveléséért, megmaradásáért a magyar irodalom széles körű terjesztéséért többletmunkát vállal évtizedek óta, és közösségszolgálatnak tekinti hivatását. Erőt ehhez a misszióhoz abból merít, hogy utazásai során folyamatosan tapasztalja, a vidék, illetve a szórvány kulturális értelemben vett magárahagyottságát. „Az előadóművész ilyenkor naponta akár több száz kilométert zötyög a saját autójával a hepehupás vidéki utakon, iskolai bentlakásokban, egyházi szálláshelyeken száll meg éjszakára, hogy eljuttathassa a produkcióját a célállomásaira, az őt váró, visszaváró gyerekekhez” – írt róla az Irodalmi Jelen 2024- ben. Egyszemélyes intézménynek nevezte Zenóbiát valaha Csép Sándor, aki egyedül cipeli egy intézmény minden gondját-baját: ő adminisztrál, szervez, vezeti az autót, rendezi és játssza az előadásait.

Publicisztikái különböző írott és elektronikus kiadványokban olvashatók, mint az Országút, a Magyar Nemzet, az Előretolt Helyőrség vagy az Irodalmi Jelen. Tárcanovelláit a Kaszáló színésznő, avagy ufó a Székelyföldön címmel jelentették meg. Munkásságáról készült már könyv (Juhász Kristóf: Hanggal és jelenléttel) és dokumentumfilm is (Ambrus Emese: Európa kis utcája).