Vörös T. Balázs

Művészettörténeti beszélgetések

„Dokumentumfilmesként nem csupán tanúja, hanem résztvevője is vagyok a kamera előtt zajló eseményeknek. Ebben az összefüggésben a szubjektivitásom nyílt felvállalása nem a valóságtól való elrugaszkodás, hanem az általam nyújtott képi értelmezés hitelesítése” – vallja Vörös T. Balázs

Vörös T. Balázs vizuális antropológus, filmrendező, közel harminc éve készít dokumentumfilmeket. A Gulyás testvérek tanítványaként, az ELTE BTK kulturális antropológia szakának, valamint a Dunaversitas Egyesület mesterkurzusának hallgatójaként több filmes műhely volt hatással dokumentarista szemléletére.

1997 óta a Duna Televízió majd az MTVA rendszeres külső munkatársa mint erdélyi tudósító, rendező-operatőr és szerkesztő. Fontosabb munkáival több magyarországi és Kárpát-medencei filmes fesztiválon vett részt, ahol díjakat is kapott. Önálló munkáit a közszolgálati televíziók is sugározták.

Filmes munkásságának fontosabb állomásait több éves kutatási folyamatok jelzik, melyek eredményeként olyan filmek születtek, mint a székelyföldi havasi ipartelep, Kommandó életközösségét bemutató Váróterem (1994–1997), a szintén székelyföldi Erdővidék gazdasági válságidőszakáról szóló Kétlakiak (1997–2000), a moldvai csángók elvándorlását nyomon követő „Nyolcvan a százból” (2000–2005), a sepsiszentgyörgyi Őrkő cigány közösségéről szóló A falon túl (1997–2009) vagy a szintén sepsiszentgyörgyi vonatkozású, az 1984-es tragikus történelmi eseményeket feldolgozó Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére (2015–2017) című dokumentumfilmek.

A székelyföldi kortárs képzőművészet filmes bemutatása folyamatos kihívást jelentett számára, ezért az elmúlt harminc év során felgyűlt saját dokumentációjának feldolgozását és a jelenlegi képzőművészeti élet filmes bemutatását tűzte ki célul az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram segítségével. Tíz kisfilmben járja körül ezt a témát portrék, művészeti dokumentációk, tematikus interjúk segítségével: az alkotók és a műhelyek, a kiállítóterek és a kurátorok, valamint a művészeti oktatás témakörében. A kutatás, a forgatás és a nyersanyagok feldolgozása során, egyre szorosabb kapcsolatba került a helyi képzőművészeti szcéna szereplőivel. Általuk többször átélte a beavatottság érzését, amit igyekezett a kisfilmekben is átadni.

„A képzőművészeti portrék és dokumentációk készítése kimeríthetetlen téma, ezért a jövőben is folytatni kívánom ezt a munkát, melynek az elmúlt három évben a legtermékenyebb időszakát élhettem meg mint MMA művészeti ösztöndíjas.” (Vörös T. Balázs)