Marosi Eszter

Mert vannak még katedrálisépítő képességeink…

„Az életet úgy kell élnünk, mintha játszanánk... Kerüljük a kényszert, s hagyjuk, hogy a kisgyerek örömmel tanuljon. A gyerekek játékok révén okosodnak, a kényszeres okítás nem jut el a lelkükig.” (Platón) Építészhivatásomat négy gyermekem születése óta nemigen gyakoroltam, miközben identitásom része maradt. Alkotásban, élményekben gazdag éveket éltem meg. Az MMA ösztöndíjprogramja új szakmai utat nyitott számomra: olyan alkotó- és kutatómunkát végezhettem, amely minden eddigi tudásomat, képességemet és kíváncsiságomat, a művészeti nevelésbe vetett hitemet, lelkesedésemet, tenni akarásomat mozgósította. Lehetőséget teremtett számomra, hogy formába öntsem mindazt, ami foglalkoztat, amit át szeretnék és át tudnék adni. Így született az építészettörténet korszakaira felfűzött, komplex művészeti foglalkoztatókönyv-sorozatom. Alkotófeladatok gyűjteménye, amelyekkel átléphetünk a képzőművészetek, az irodalom, a zene, a színház vagy akár a divat kapuján. Minden felidézett, feldolgozásra váró korszak lehetőséget nyújt, hogy kapcsolódási pontokat találjunk saját korunkkal. Összehasonlítással, merész képzettársításokkal köthetünk össze térben, időben és gondolkodásmódban távoli emberi alkotásokat. A művészeti nevelés legfontosabb feladatának tekintem, hogy a gyerekek megtapasztalják a művészetek szépségét, a művészi alkotások létrehozásának és befogadásának örömét. Rendhagyó tudásátadás, a bennük rejlő alkotó fantázia, teremtő képzelet mozgósítása, az élményszerűség, a játékos alkotótevékenység, értő-érző-gondolkodó-alkotó emberekké formálásuk a küldetés lényege. Ezt jelenti számomra a komplex művészeti nevelés fogalma: komplex, mert összművészeti jellegű, és komplex, mert a teljes ember formálására törekszik. „Elvesztettük katedrálisépítő képességünket…” – olvastam egy jövőkutató megállapítását. Nem tudunk olyan közös terv megvalósításába fogni, amelynek az eredménye nem a miénk lesz, nem számunkra készül el, nem mi vesszük majd birtokba, nem mi magunk aratjuk le munkánk gyümölcsét. A gyermekeink erre tanítanak bennünket: merjük elengedni a pillanatnyi, azonnal teljesülő, kézzelfogható vágyainkat, és gondoljunk a jövőjükre! Az átadandó ismeret csupán ürügy. A gyerekeknek összeállított, élettel, élménnyel teli foglalkozások nemcsak kézügyességüket finomíthatják, hanem személyiségüket, világés énképüket tehetik árnyaltabbá. Járt és járatlan utakat keresek, hogy mindez megvalósíthatóvá, elérhetővé váljon – akár általam is.