Pattantyús Gergely Gábor

Készenléti állapot

Pattantyús Gergely a művészeti szakközépiskolában üveg szakon kezdett, majd az Iparművészeti Főiskolára vezetett útja. Mesterképzése a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban zajlott, ahol Polyák János kollégájával újjáélesztették a hagyományos kis kemencés hutaüveg-készítést, és vele alapították meg a Fénybánya Huta-üveg Társaságot is.

Legfőbb mestereinek a szobrász Kotormán fivéreket tartja. 2004-ben az Iparművészeti Egyetem doktori iskolájának végzőseként Dublinban Róisín de Buitléar világhírű üvegművész diákja volt, Kozma Lajos - ösztöndíjasként az üvegfújás öreg mestereivel végzett kutatómunkát. Az évezred elején a gödöllői Élmény és eszmény kiállításon a Kulturális Minisztérium díját nyerte el, míg 2020-ban Ferenczy Noémi-díjban részesült.

1999-től foglalkozott Rippl-Rónai meg nem valósult üvegterveivel. Rekonstrukciói kifejezik szakmai attitűdjét, ami nem a pontosság és a lélektelen professzionalizmus, hanem a beleérző, lényegi érzelmi gondolkodás, a művészi archaizálás, a reminiszcenciák jelen idejű munkagyakorlata, ahol a művészet megjelenése tárgyakban a „munka végzése közben érzett öröm kifejeződése”. Számos építészeti üvegmunkát, muráliát készít megrendelésre (például a Szent Gellért-plébániatemplom ablakai, a San Marco utcai iskola koncerttermének ablakai), emellett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen oktat. Pedagógiai felfogásában meghatározó változást jelentett az MMA művészeti ösztöndíja: témavezetőként a feladatokat a diákok egyéniségéhez igazítja, egyedivé és egyszerivé téve azokat a klasszikus értékrenden alapuló képzés megtartása mellett és érdekében. Vallja, hogy a fogalmi gondolkodás helyett a formai-képi gondolkodás a döntő az iparművészetben és a képzőművészeti oktatásban, aminek alapozása gyakorlati, kézműves, tapintás- fogás- és mozgásalapú.

„Ars poeticám első mondata mindig az, hogy ars poeticát írni nem tudok, mert az az írók dolga, ők dolgoznak fogalmakkal, én formákkal, színekkel, fénnyel... A második mondat ez. A harmadik, hogy remélem a művek, munkáim »beszélnek«, beszéljenek, ne én. Szenes István irányító, vezető bölcsességei, atyai »hajóskapitány« szerepe sokat jelentett, mi több, jelentős része volt munkamorálom javításában, mert megtanultam nála, tőle, hogy aki erkölcsileg elromlik, az szakmailag is. Vagyis aki csúnya mód viselkedik, az nem tud szépen – és ezért jól – gondolkodni, tehát alkotni sem. Érdemes becsületes embernek lenni, maradni. Ezt tanultam meg az ösztöndíjamból, és ez –legalábbis magam számára – nem kevés.” (Pattantyús Gergely)