Dr. habil. Orosz Klára DLA

Interaktivitásra és a nézők bevonására építő gyakorlat

Dr. habil. Orosz Klára a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán prof. Bencsik István szobrászművész osztályában diplomázott. 2007-ben a Goldsmiths University of London (MFA) posztgraduális képzésén vett részt. Doktori fokozatot 2012-ben a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Művészeti Doktori Iskolájában védte meg, és ugyanitt habilitált 2021-ben. Több mint tíz év felsőoktatási tapasztalattal 2024-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Vizuális Művészet Tanszékén folytat oktatói tevékenységet.

Gyakorló művészként rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi kiállításokon, művésztelepeken, rezidensprogramokon. Számos hazai és nemzetközi szakmai elismerésben részesült: Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj (2005–2008); Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj (2008); Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjban (2007); a Római Magyar Akadémia képzőművészeti ösztöndíja (2011).

A hároméves ösztöndíjas időszak alatt elkészült legjelentősebb munkája a dr. Grastyán Endre kutatóprofesszor személyének, oktatói tevékenységének emléket állító Théta köztéri szobor megvalósítása, amelyre a 2023-ban kiírt országos pályázat első díjazottjaként kapott megbízást a PTE Általános Orvosi Karától. Mindemelett ezen időszak alatt 2024-ben elnyerte a Visegrádi Alap New York-i ISCP művész-rezidensprogram ösztöndíját.

Alkotói tevékenységét a tér és annak kiterjesztése, élményként való megélése jellemzi. Munkái nagyméretű szobrok és installációk: általában funkcionális és szobrászati elemeket tartalmazó rendszerek, melyek a vizualitás és a különböző téri élmények megtapasztalására, a művek és a befogadó közti éles határvonal feloldására helyezik a hangsúlyt, és interaktív közeggé alakítják át a galéria terét.

Műveiben hangsúlyos szerepet tölt be a nézők bevonása, amely idővel az egyik legmeghatározóbb, lényegi részévé vált az alkotásainak. Általuk a befogadó nem a megszokott módon szemléli a műveket, hanem elkezdi használni a tárgyakat és az őket körülvevő teret. Alkotói szándéka, hogy – feloldva a néző és a résztvevő közti éles határvonalat – bevonja a közönséget, s így interakcióba, közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a képzőművészeti alkotásokkal. Ezt az fajta alkotói szemléletmódot tükrözi az ösztöndíjas időszak alatt készült Théta című köztéri szobra is, amely szintén a nézők bevonására és az interaktivitásra helyezi a hangsúlyt