Kovács Emese

Nemeztükör

Kovács Emesét a népművészet iránti vonzódásának kezdete gyerekkorába, Délvidékre repíti vissza, ahol több népi mesterséggel is megismerkedett. A nemezkészítéssel való találkozása volt az a művészi inspiráció, ami végigkísérte későbbi magyarországi tanulmányait, s új otthonra találva Székelyföldön teljesedik ki. Az élő néphagyomány sokszínű ösvényein termő talajra talált.

Már korábban felfigyelt a székelykapuk mesés, szabályos térkitöltésű faragott világára, melyet nemeztakaró formájában jelenített meg a Népművészet Ifjú Mestere pályázatánál. A díj elnyerése után munkáival az Országos Népművészeti Kiállításon arany minősítést kapott. Alkotásait több csoportos kiállításon is megcsodálhatták, a Kárpát-medencei Népi Textiles Konferencián legutóbb kiemelt első helyezésben részesült. Ez év januárjában önálló kiállítása nyílt az Erdélyi Hagyományok Háza csíkszeredai székhelyén.

Az MMA Művészeti Ösztöndíjprogram lehetőséget biztosított számára, hogy székelyföldi mintakincsből ihletődve alkotásaival megteremtse saját nemezvilágát. A három év alatt folytatta elkezdett munkáját, és a székelykapuk motívumvilágában mélyedt el. Kiemelte a helyi jellegzetességeket, az udvarhelyszéki kapukat nemeztakarók és párnák formájában, míg a felcsíki kapuk fűrészelt kaputükrének szépségét selyemnemez függönyök alakjában jelenítette meg. Munkáival a nemezkészítés módszereinek sokszínűségét mutatja meg a napmotívumos tűnemezelt labdáktól a kirgiz sirdakvarrással készített takarókig.

Figyelme a második ösztöndíjas évben az ácsolt ládák geometrikus szerkezetű mintázatára irányult. Ezeket a mongolok által használt tűzött nemezkészítési módszerrel mutatta be fehér nemeztakarón.

Nemezalkotásaihoz az utolsó időszakban a Székelyföldön található templomok festett mennyezetkazettáiból ihletődött. Az énlakai unitárius és a zabolai református templomok festett világából emelte ki motívumait, és a természetet segítségül hívva, helyben gyűjtött saját növényi festésű gyapjúból készítette nemeztakaróit és ülőpárnáit.

A tanulás az alkotás és a tanítás hármassága jellemzi munkásságát. Fontos számára, hogy tanítványai ismerjék meg azon népek módszereit és mintavilágát, ahol e mesterség még jelen van a mindennapokban. Odaadással végzett munkája középpontjában mégis az áll, miként élhetnek tovább saját, azaz magyar és egyetemes népművészeti motívumaink a nemez világában.