Kontor Enikő

Funkcionális oxigénhiány

„Sok mindent szeretek. Szeretem például a rózsa és a levendula illatát beszippantani. Szeretem a telet ablakból figyelni. Szeretem az embereket megismerni, hogy aztán megszerethessem őket. De mindennél jobban azt szeretem, hogy az agyag néma, és mégis képes elmesélni mindezt…” (Kontor Enikő)

Kontor Enikő szakmai és művészeti útja egybeforr a Kecskeméten található Nemzetközi Kerámia Stúdióval, ahol hét éve rezidens művészként életvitelszerűen él, és saját műhelyben alkot. Nagy lehetőség a kiteljesedésre ez a helyszín, hiszen a stúdió valamennyi technikai felszereltsége rendelkezésére áll.

Pályáját kétféle alkotói hozzáállás jellemzi. Nagy élvezetet jelent számára a funkcióhoz kötött használati tárgyak létrehozása, ugyanakkor plasztikai és szobrászi elképzeléseit sem szorítja háttérbe. Mindkét esetben hasonló elvárások vezérlik. A legalapvetőbb kérdéseknek a feszített arányokat, a monumentális megjelenést, a nagy, erős alapformákat, a hozzájuk kapcsolódó rusztikus és természetes hatású felületeket tartja. Vallja, hogy mindez együtt zavarba ejtően időtlenné teszi a tárgyakat. Mindig erőteljes és kevésbé alkalmazkodó, ami kikerül a keze alól. Éppen ezért gyakran „térkövetelőknek” hívja a munkáit. Az oxigénhiányos égetőtér változatos – és részben megismételhetetlen – effektjeivel dolgozik. Leginkább magas hőfokon, fatüzeléses kemencében, valamint alacsony hőfokon, olajrakuban éget. Lapokból építve, illetve korongozva hozza létre formáit. Jellemző rá a szimmetria és a kétnézetűség, ami valójában rejtett módon koncentráltságra és kellő elmélyülésre kényszeríti a befogadót.

Alkotói hozzáállását sosem a könnyen elérhető, sikeres utak keresése jellemzi. Szereti magát próbára tenni, szeret folyamatosan fejlődni, kísérletezni. Az önismétlés untatja, fárasztja és motiválatlanná teszi. A hároméves ösztöndíjas vállalása a továbblépéséről szólt, kihasználva annak anyagi biztonságát és a szakmai közeg támogatását. Nem „egyetlen nagy mű” létrehozása volt a célja. Új alapanyagok felkutatása és a szabad kísérletezés jellemezte hozzáállását. Ugyanakkor a keze alól kikerülő tárgyak színvonala nem maradt meg kezdetleges állapotban, önálló, egyenként is értékelhető darabok születtek. A közel 50 tárgy, amelyet felsorakoztatott a harmadik év végére, tulajdonképpen négy sorozat eredménye. Alapvetően kisebb és nagyobb méretű plasztikákat, fali objekteket mutatott be. Roncsolt felületek, erősen töredékes, drasztikus és drámai hangvételű művek árulkodnak arról a lankadatlan és elszánt három évről, melyet a Magyar Művészeti Akadémia jóvoltából végigalkothatott