Jókainé Gombosi Beatrix Ágnes

A húsvéti tojásírás hagyománya a Kárpát-Medencében és Moldvában – Kutatás, alkotás és oktatás egysége

Közép-Kelet-Európában a viasszal írott húsvéti tojás festése egyedülálló tradícióval rendelkezik. A Kárpát-medence történeti-néprajzi térképére tekintve megállapítható, hogy minden nagyobb tájegységre jellemző a tojásírás (viasszal mintázás) hagyománya, amelyről a néprajzi szakirodalom a 19. század elejétől fogva nyújt tájékoztatást. A tojás kerekded formájából adódóan egyetemes szimbóluma az egésznek, az egységnek, a teljességnek, a tökéletességnek, a világmindenségnek. A tojásból fejlődő élet misztériumát a kereszténységben Krisztus feltámadásával állították párhuzamba. A húsvéti tojás szinonimája a pirostojás, amely Krisztus kiontott vérére, azaz a megváltásra utal. Következésképp a kultúránkban igen nagy szerepet játszó szimbólumon elhelyezett díszítményeknek méltán tulajdoníthatunk nagy jelentőséget. A közösségi tudásba ágyazott egyéni ambíciók érlelték a tojáshímek rendszerét.

Az alkotó népművészet iránti elkötelezettségét jellemzi, hogy az elméleti tudás megszerzése éppúgy motiválja, mint a gyakorlati oldal megismerése, elsajátítása. Az ösztöndíj évei alatt többször járt Moldvában, néprajzi gyűjtést végzett a húsvéti ünnepkör tekintetében, s egy hamarosan megjelenő publikációban tárja fel a tojás szimbólumának jelentőségét a húsvéti tojás „veresítésén”, „sebesítésén” keresztül a váltott tojásig, azaz a mátkázódásig. A házról házra járó korindálók ajándékaként kapott verestojások és a húsvéti „tojásban mosdás” rítusai, valamint a halottak lelkiüdvéért adott áldozati tojás is az elemzés részét képezik, összehasonlításban a Kárpát-medence húsvéti hagyományaival.

Az ösztöndíj biztosította keretek, valamint saját néprajzi gyűjtései a tojásdíszítés területén egy új műfaj megteremtéséhez és műveléséhez segítették hozzá az alkotót. Elkészítette az első úgynevezett dobozképét, amely nem más, mint egy három dimenzióba állított kollázs, amelynek sűrített mondanivalóját a töviskoszorú, a moldvai fehér hosszúkendő és a veresített tojások összképe nyújtja. A dobozkép műfajában több kidolgozott terve is született az alkotónak, amely meghatározza a következő évek alkotói feladatait. A kutatás és az alkotás mellett folyamatosan számtalan tanfolyamot vezet, kézműves foglalkozást tart, egyéni és csoportos formában oktat, hazai és nemzetközi rendezvényeken vesz részt, kiállít és kiállításokat szervez. A közelmúltban Lengyelországban, Azerbajdzsánban és Japánban mutathatta be tevékenységét.